Aranyláz Amerikában

1848. január 24-én James W. Marshall a svájci Johann August Sutter földjén Kaliforniában, a Sacramento folyó partján aranylelőhelyre bukkant, miközben egy fűrészmalom lehetséges helyét kereste. Bár próbálták titokban tartani, az esetnek gyorsan híre ment. Így rövid időn belül rengetegen érkeztek a gyors meggazdagodás reményében erre a vidékre. Ez volt az első és legnagyobb aranyláz Amerikában.

[wp_ad_camp_1]

Az aranylázzal megindult vándorlási hullám a jelentős aranylelet felfedezésének reményében intenzív gazdasági növekedést hozott Kaliforniának. 1849-ben már nyolcvanezer, pár év múlva negyedmillió kincskereső kutatta arany után a folyó medrét. Az aranyláz kedvező hatással volt a terület infrastruktúrájára, a társadalomszerkezete is átalakult az aranyásók letelepedésével. Addig nem létező települések jöttek létre az addig kies vidéken, Kalifornia lakosságszáma robbanásszerűen megnőtt. Az addigi kisvárosok, mint San Francisco és Denver jelentős központokká nőtték ki magukat, központi pozíciójukat az aranyláz lecsengése után is meg tudták őrizni.

Az aranyláznak köszönhetően Kalifornia 31. államként csatlakozott az amerikai államok sorába. A kaliforniai aranyláz idején az Észak-Amerika keleti partjáról induló, Dél-Amerikát megkerülő hajózás, mivel a szárazföldi utak a bennszülött indiánok miatt veszélyesek voltak. Az aranyásók közül csak nagyon keveseknek sikerült meggazdagodni, sokan az aranyláz áldozatai lettek. Az aranyláz nyertesei az aranyásókat kiszolgáló kereskedők voltak. Az arany utáni kutatás során rengeteg higanyt használtak fel, melynek nagy része a földbe került. A kaliforniai aranyláz amilyen gyorsan kirobbant, olyan hamar le is csengett, 1955-ig tartott, az 1860-as, 1870-es években már Colorado vidéke csábította a kincsvadászokat.