Így lesz tökéletes élmény a sajt!

Rengeteg válogatós emberrel találkozunk életünk során, ám olyannal, aki nem szereti a sajtot, csak nagyon ritkán. Nem véletlen: azokat leszámítva, akik az életmódjuk miatt nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszert, a legtöbben imádják a sajtot, ami az egyik legfinomabb csemege, főleg, ha valami különlegesebbről van szó.

De még a leghétköznapibb fajták is feldobnak bármilyen szendvicset, húst, vagy tésztás egytálételt, a felhasználási módok száma végtelen, tele vannak a szervezet számára fontos tápanyagokkal és nem utolsósorban rendkívül táplálóak. Aki pedig igazán nagy rajongó, az előbb-utóbb úgyis rászánja magát a saját sajt készítésére – figyelem, rendkívül addiktív hobbi, bár egyszerűnek semmiképpen sem nevezhető -. Ám ahhoz képest, hogy az egyik legnagyszerűbben variálható és alkalmazható étel, meglehetősen mostohán bánunk vele, a sajt ugyanis különösen érzékeny a körülményekre, és ez nem csak az elkészítésére értendő, hanem a tárolására és a tálalására is.

Sokan például azt a módszert követik, hogy nagyobb adagot vásárolnak – hisz kinek van kedve naponta boltba járkálni -, majd egy részét mindjárt le is fagyasztják, hogy megelőzzék a romlást. Ez papíron ugyan jó ötletnek tűnhet, ám nagyon nem az. Minél puhább – azaz vizesebb – a sajt, annál nagyobb károkat okoz benne a fagyás, hisz a benne lévő víz szétfagy. Sajnos, ha azt szeretnénk, hogy az állag és az íz a maximumot nyújtsa, akkor bizony mindig frissen kell vennünk az újabb és újabb adagot. Fagyasztás helyett pedig tegyük nyugodtan a hűtőbe, ám semmiképp se a bolti folpakkos csomagolásában. Tekerjük inkább zsírpapírba, vagy sütőpapírba, hisz úgy tud lélegezni a sajt és a penészedés sem indul be a bezárt nedvesség miatt. Ha pedig hűtő, akkor véssük az eszünkbe, hogy hidegen nem eszünk sajtot, mert alacsony hőmérsékleten egyáltalán nem jönnek ki az ízek. Akárcsak egy jó bort, a sajtot is pihentessük szobahőmérsékleten nagyjából fél órát, mielőtt elkezdenénk belőle falatozni.