A futballsport legendái

A magyar foci sajnos ma közel sem olyan nívós, mint régen. Nézzünk néhány nevet a régi nagyok közül: Albert Flórián (1941-2011.) Hetvenötszörös magyar-, többszörös világválogatott. A magyar futball-történet mindmáig egyetlen Aranylabdása. 1960-ban a római olimpián, és 1964-ben az Európa-bajnokságon bronzérmet nyert. 56 európai kupamérkőzésen szerepelt, BEK küzdelmek során nyolc mérkőzésen 9 gólt lőtt. A Nemzet Sportolója.

[wp_ad_camp_1]

Puskás Ferenc (1927-2006) Itthon is, külföldön is a legismertebb magyar sportoló, minden idők egyik legnagyobb labdarúgója. Az Aranycsapat csatára, világklasszis balösszekötő, csapatkapitány.  1952-ben a helsinki olimpia bajnoka, az 1953-as Európa-kupa győztes válogatott kapitánya. Az 1954-es svájci világbajnokság ezüstérmese. 1958 és 1967 között a Real Madridban játszott, tizenegyszeres spanyol bajnok, kétszeres kupagyőztes, négyszeres gólkirály. 1960-ban Világkupa győztes. 1963-ban világválogatott, 1965-ben Európa-válogatott. 1969 után több csapat edzője. 1981-ben tért haza először A Nemzet Sportolója, a korábbi Népstadiont róla nevezték el.

Aranycsapat – A magyar futball legdicsőségesebb időszakának, az ötvenes évek elejének – három és fél éven keresztül veretlen – csapata. Az Aranycsapat a kor nagyhatalmának számító Angliát kétszer iskolázta le. Tagjai: Sebes Gusztáv csapatkapitány mellett: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. 1953. november 25-én a mindaddig kilencven éven keresztül hazai pályán legyőzhetetlen Angilát 6:3-ra győzték le, a visszavágón, a Népstadionban – telt ház előtt – 7:1-re nyert a magyar válogatott.

Köszönjük nekik a magyar foci fénykorát!