Állandóan kialvatlan vagy, mégis későn fekszel? Ez lehet az oka!

Sajnálatos módon az emberek többsége rohanó, stresszes életet él, hisz a világ elanyagiasodott, és a fogyasztói társadalom egyszerűen megköveteli, hogy mindig többet és többet keressünk, vásároljunk, és persze emiatt dolgozzunk is.

Ráadásul ez az életmód szinte észrevétlenül szippant magába, és az egyetlen jel, amire időnként felfigyelünk az az, hogy egyre kevesebb időnk van bizonyos dolgokra. Eleinte általában a hobbink – vagy hobbijaink – az, ami áldozatul esik az időhiánynak, aztán egyre kevesebb figyelmet szentelünk a megfelelő étkezésre, kapkodva fogyasztjuk a reggelit – ha egyáltalán reggelizünk -, sőt, az ebédet is menet közben faljuk be. Rohanunk, hogy este még el tudjunk tölteni némi időt a családdal, aztán szerencsétlenebb esetben a vacsorát még egy kis munka követi, hisz valamikor muszáj előre dolgoznunk. Nem csoda, hogy ettől a feszített tempójú életmódtól alaposan elfáradunk, és a szervezetünk semmi másra nem vágyik, mint egy jó nagy, kiadós nyolc órás alvásra. A szemeink már leragadnak, ám ahelyett, hogy álomra hajtanánk a fejünket, inkább nézünk még egy – vagy két – részt a kedvenc sorozatunkból, vagy a közösségi oldalakat bújjuk, esetleg olvasgatunk, noha odafigyelni már képtelen vagyunk.

Ennek pedig estéről-estére az az eredménye, hogy késő éjjel fekszünk le, és ahelyett, hogy megfelelő ideig aludnánk, csupán öt-hat órát pihenünk. Reggel aztán fogadkozunk, hogy majd ma este másképp lesz, ám mire odajutunk, pontosan ugyanazt csináljuk, és ugyanúgy nem megyünk el aludni. Ez pedig így megy minden nap, mi pedig fáradtan kóválygunk, és a feladatainkra sem tudunk megfelelően koncentrálni. Nos, a helyzet az, hogy ez a jelenség egyáltalán nem ritka, és a magyarázata is egyszerű. Akkor cselekszünk így, amikor kicsúszik a gyeplő a kezünkből, és elveszítjük az irányítást az életünk – pontosabban a napjaink nagy része – felett. Ilyenkor ugyanis a rengeteg kötelező kötelezettség mellett csak ez az esti pár óra az az időszak, amikor úgy érezzük, hogy szabadok vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretnénk. Ezt az érzést pedig nem akarjuk elengedni, ezért maradunk ébren amilyen sokáig csak bírunk. Ez azonban nem tartható hosszú távon, hisz kiégéshez, depresszióhoz vezethet, ezért aztán ha ezt tapasztaljuk magunkon, akkor itt az ideje, hogy változtassunk az életünkön, ha szükséges, akkor drasztikusan.