Ausztrália felfedezésének hosszú, kalandos története

Ausztrália a legutoljára felfedezett földrész, ám létezését már az ókori görögök is feltételezték, a középkori tudósok pedig biztosak voltak benne. Úgy gondolták, hogy az egyensúly érdekében arrafelé is lennie kell valaminek. Elnevezték a még meg nem talált kontinenst Terra Australis Incognitának, azaz Ismeretlen Déli Földnek. A középkori nagy hajós nemzetek még a térképeiken is jelölték, bár pontos helyét és méretét nem tudták.

[wp_ad_camp_1]

Valószínűleg a spanyolok és a portugálok hajóztak el először Ausztrália partjaira, ám a földet értéktelennek tartották, nem is számoltak be a felfedezésről. Ez a 16. században történhetett. A földrész északi és nyugati partvidékét a 17. században a hollandok térképezték fel, kiváló hajósuk, Abel Tasman pedig körül is hajózta. Tasman azonban úgy gondolta, ez nem lehet a hatalmas Terra Australis, így Új-Hollandiának nevezte el. A 18. században az angolok kezdtek el a földrész felfedezésével foglalkozni. 1768-ban James Cook hivatalosan egy kutatócsoportot szállított Tahitire, ahonnan a Vénusz Nap előtti átvonulását akarták tanulmányozni, de titokban az ismeretlen föld feltérképezése volt a cél.

Cook volt az első, aki képet adott Ausztrália méreteiről, megállapította alakját és azt, hogy az elképzelt hatalmas Terra Australis nem létezik, a déli féltekének azon részén csupán Ausztrália és a kisebb szigetek találhatók. James Cook az angol király nevében birtokba is vette az új kontinenst, így az angol gyarmat lett. Ez jól jött ekkoriban, hiszen Amerika függetlenedett, az angol bűnözőket nem volt hová száműzni. Az új föld első telepesei fegyencek voltak, az első hajójuk 1788-ban kötött ki. Később már szabad emberek is szerencsét próbáltak, a keleti rész hamar benépesült. Az egész kontinenst csak a 19. század végére sikerült teljesen feltérképezni.