Az olimpiai játékok története

Az ókori Görögországban Isz. e. 776-tól rendeztek négy évente atlétikai játékokat Zeusz főisten tiszteletére Olümpiában. Az első olimpia még csak egyetlen versenyszámból, a 192,28 méteres stadionfutásból állt, ami később újabb versenyszámokkal bővült.

A legösszetettebb versenyszám a pentatlon volt, amely futásból, távolugrásból, diszkoszvetésből, gerelyhajításból és birkózásból állt. Az olimpiai bajnokokat nagy becsben tartották, nem kellett adót fizetniük, ingyenjegyet kaptak a színházi előadásokra, szobrot állítottak nekik. A második és további helyezettek semmit nem kaptak. Az olimpia a férfiak versenye volt, nők még nézőként sem lehettek jelen. A modern olimpiai játékokat 1894-től számítjuk, ekkor alakult meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). Az első modern kori olimpiai játékokat 1896-ban rendezték, Athénban. Kilenc sportág 43 versenyszámában versenyzett 241 résztvevő. Az első magyar olimpiai bajnok Hajós Alfréd volt, aki a 100 méteres és az 1200 méteres úszószámot is megnyerte.

Az I. világháború miatt az 1916-os berlini olimpia elmaradt, 1920-ban a rendezési jogot Budapest kapta, azonban a háború veszteseként ezt a jogot elvették tőle és az olimpiát Antwerpenben rendezték meg, Magyarország a többi alulmaradt nemzettel részt sem vehetett rajta. A tiltás érintette Ausztria, Bulgária, Magyarország, Németország és Törökország versenyzőit. Az 1924-es Párizsi olimpián szállásolták el először a sportolókat olimpiai faluban. Az 1936-os Berlini olimpiát Hitler nyitotta meg. Ez volt az első olimpia, amelyen megjelent az olimpiai láng és a játékok végéig égett is. A II. világháború miatt a következő olimpiai játékokat tizenkét év kihagyás után rendezték meg Londonban, Papp László itt nyerte első aranyérmét. Az 1952-es Helsinki olimpia minden idők legeredményesebb magyar szereplését hozta el, 10 arany-, 10 ezüst-, és 10 bronzéremmel a magyar küldöttség az éremtáblázat harmadik helyén végzett. A jelenlegi, 32. nyári olimpia Tokióban kerül megrendezésre.