Az ostábla története

Az ostábla játékok széles körben ismertek. Számos országban különböző neveken űzik ezeket a játékokat úgy, mint a tavli Görögországban, a tavla Törökországban, shesh-besh Izraelben, nardi Oroszországban, acey-deucey Amerikában vagy a tric-trac Franciaországban. Tehát valóban a Közel-Kelettől, a Balkánon és Európán át egészen Amerikáig ismertek ezek a játékok. Nálunk azonban valamiért a középkorban szinte kiveszett az ostábla néven ismert játék.

[wp_ad_camp_1]

Az ostáblát egy 24 háromszögből álló táblán játsszák. További felszerelésként pedig szükségeltetik hozzá 15-15 korongot tartalmazó bábukészlet, két pát dobókocka, két dobópohár és egy duplázó kocka. Az ostáblát ketten játsszák a táblán, melyen minden háromszög egy mezőt jelöl. Ezeken a korongokkal lépkednek a játékosok a dobásoknak megfelelően. A játékosok a táblán körbe viszik a korongjaikat addig, míg a házukba nem érnek. Az győz, aki előbb szedi le a tábláról a korongjait.

Ennek a játéknak az eredete a Perzsa birodalomban keresendő. Ez a legrégebbi játék, amelyről történelmi feljegyzéseket lehet találni. Ekkor még jellemzően fatáblán játszották, a bábukat kavicsokból, a kockákat pedig fából vagy kövekből készítették hozzá. De a középkori Magyarországon is már kedvelt játéknak számított a nemesek körében. A középkori nyugati kultúra részéve vált ez a táblajáték. A stratégiai tudást szükségeltető játékot szívesen játszották a lovagok is. Újabb fénykorát azonban 1920 után kezdte csak el élni, amikor is megalkották hozzá a duplázó kockát. Ezzel pedig az amerikai hazárdjátékok között lelt sikerre annak ellenére, hogy valójában nem szerencsejátékról beszélünk. Jelenleg ismét felfelé ível a népszerűsége az online játékok körében. Hogy ezúttal az internetes közösségek által meddig marad a közkedvelt játékok között, azt majd az idő eldönti.