Fotogén kisállat az ausztrál quokka

Ausztráliában él az egyik legcukibb és legmosolygósabb kisállat, a kurtafarkú kenguru, vagyis a quokka. Ez a kedves megjelenésű emlős a nyugat-ausztrál partoknál lelhető fel. Kisméretű, nagyjából fél méter hosszú, szürkésbarna kisállat, bájos, mosolygós pofival, meglepő szokásokkal. A turisták kedvence, mert roppant barátságos és kimondottan fotogén kis szőrmók.

A kurtafarkú kengurut holland hajósok észlelték először az 1800-as évek vége felé. Patkányféle állatnak gondolták, így a szigetet, ahol él, Rottnest-szigetnek, vagyis patkányszigetnek nevezték el. A kisméretű emlős populációja az 1960-as évekre jelentősen lecsökkent, de a huszadik század végére újra megnőtt az állományuk. A kisállat leginkább párban, vagy kisebb csoportokban él, növényeket fogyaszt. Érdemben természetes élőhelyén nem nagyon voltak ellenségei, így alapvetően barátságos mind az emberekkel, mind más állatokkal. Ha mégis veszélybe kerül az élete, meghökkentő módon próbálja védeni az életét. Ha egy kurtafarkú kenguru mégis rá nézve veszélyes ragadozóval találja magát szemben, a támadó elé dobja az utódját, ami visítani kezd. Míg a ragadozó a feláldozott quokka-bébivel foglalkozik, az anyaállat el tud menekülni.

Az ausztrálok tapasztalatai alapján ezek az állatok nem félnek az embertől, viszont felettébb okosak. Igazi manipulátornak tartják őket, akik hamar kiismerik, majd ki is használják a másik felet. A quokkák csapatostul költöznek akár lakóházak, turistaútvonalak vagy hostelek környékére, hogy némi élelemért cserébe lenyűgözzék az embereket. A helyiek azonban nem feltétlenül a cuki szelfi-társat látják bennük. A kurtafarkú kenguruk ugyanis, mivel nem félnek az embertől, előszeretettel látogatják a helyiek kertjeit, megdézsmálják a terményt. Háziasításuk nem lehetséges. Bár barátságosak, azért veszélyesek is tudnak lenni. Ha egy quokka veszélyben érzi magát, veszettül sikoltozni kezd, majd harap és karmol.