Gyermekkori depresszió
A felnőttek világában sajnos gyakori jelenségnek számít a depresszió, melynek számtalan oka lehet: feldolgozatlan traumák, sorozatos sikertelenségek az önérvényesítés vagy a magánélet terén, szeretteink elvesztése, fájdalmas szakítás, komoly önértékelési gondok és még sorolhatnánk.
[wp_ad_camp_1]
A helyzet azonban az, hogy a depresszió nemcsak a felnőttek „kiváltsága”, szomorú ugyan, de igaz: gyakran a gyerekeknél is jelentkezik a klinikai depresszió, amelynek bizony már semmi köze sincs a hétköznapokban néha előforduló lehangoltsághoz, amelyet mondjuk egy-egy rossz jegy az iskolában vagy amelyet egy megdorgálás is kiválthat a kicsiből. Nem, a gyerekek is lehetnek depressziósak, éppen ezért nagyon fontos, hogy időben felismerjük az ezzel együtt járó tüneteket!
A szorongó vagy depressziós kiskorúnak csak még többet ártunk azzal, ha megpróbáljuk megtiltani neki, hogy szomorú legyen. A szülők gyakran próbálkoznak ilyesmivel, dühösek és türelmetlenek lesznek a gyermekkönnyek láttán, ami természetesen a lehető legrosszabb megközelítés. A gyereknek ugyanis éreznie kell, hogy számíthat a szüleire, hiszen ebben a korban még ők jelentik a támaszt, a biztonságot fizikai és érzelmi értelemben, valamint a megértést és együttérzést is a közeli családtagoktól várják! De melyek a depresszió jelei a kicsiknél? Nos, ha a gyerek semminek sem képes örülni, elveszíti az érdeklődését a kedvenc rajzfilmje, játéka vagy legjobb pajtása iránt, ha újabban a kedvenc ételében is csak turkál, az bizony aggodalomra adhat okot.
Persze, a csemetéinknek is vannak jobb és rosszabb napjaik, éppen ezért, ha egy-két nap erejéig tapasztaljuk a felsorolt megnyilvánulásokat még nem kell egyből pszichológus után néznünk. Ha azonban a viselkedése tartósan megváltozott és már legalább két hete folyamatosan tart, akkor bizony itt az ideje komolyan venni a problémát! A depressziónak gyakran lehetnek fizikai tünetei is, amelyek viszont szintén megszűnnek, amint megoldódnak a lelki gondok. Ne vegyük félvállról, ha a gyerek hosszútávon is boldogtalan, mert a kezeletlen gyerkőcökből előbb-utóbb kiskamasz lesz, márpedig a tizenévesek sajnos szélsőséges esetekben akár képesek önkezükkel véget vetni az életüknek, ha nem látnak semmilyen kiutat reménytelennek tűnő helyzetükből!