Hattusa a Hettiták ősi fővárosa

A hettiták egy ősi civilizáció, a Közel-Keleten, a mai Törökország területén éltek. Jelentős nagyhatalom volt az i.e. 2. évezredben, az első igazi vaskori állam, ami híres volt kitűnő harci kocsisairól. Több virágzó korszaka is volt, ám végül i.e. 1200-1190 körül a tengeri népek támadásai és belső viszályok következtében összeomlott, majd az i.e. 8. század végére teljesen eltűnt.

[wp_ad_camp_1]

Hattusa az i.e. 17. századtól Annitta hettita király uralkodása idején lett a Hettita Birodalom fővárosa és vallási központ. Fénykorát i.e. 1265 és 135 között élte, III. Hattusili császár idején, aki kibővittette a várost, mielőtt ie. 1200 körül elpusztult. A város romjait Charles Texier francia építész fedezte fel 1834-ben. 1986-ban az UNESCO a világörökség részévé tette. A törökországi Hattusha ásatások segítettek az ősi hettita civilizáció megértésében és megmutatta az ősi birodalom hatalmas erejét. Hattusa ma látható épületeinek többsége az ie.14. és 13. században épült, a nagyhatalmú hettita uralkodók monumentális épületeket emeltettek a városban. A hegyes, völgyes vidéken épült település négy részre osztható: Büyükkale és a rajta épült citadella, Felsőváros, Alsóváros és a Büyükkaya-hegy.

Az Alsóváros a legrégebben kialakult városrész, itt tárták fel a város legnagyobb épületét, a Nagy templomot. Felsővárosban több templomot azonosítottak az ásatások során, ahonnan nagy mennyiségű ékírásos dokumentum került elő. Felsővárost déli oldal felől egy tornyokkal díszített városfal védte, ennek részei voltak a híres kapuk, az Oroszlános kapu, ami délnyugat felől védte a várost, valamint a Király kapuja és a Szfinxek kapuja. A korabeli távolsági kereskedelmi útvonalak Hattusán keresztül vezettek hatalmas csomóponttá fejlesztve a várost. A kereskedés általában ezüstben folyt. Az épületek egy részén az ásatások során pusztítás nyomait fedeztek fel, egyes elméletek szerint a várost saját lakói rongálták meg és a teljes lakosság elvándorolt új otthont keresve.