Keleti balett a parkban – a tai chi

Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy tai chi, sokunknak beugrik egy olyan kép, amikor egy parkban pár ember összehangolt, mégis hihetetlen lassú, balett-szerű mozdulatsorokat végez. Ami először eszünkbe juthat e kép láttán, az a nyugalom, a béke, az egyensúly. Ráadásul a mozdulatokat végzők életkorában hatalmas lehet a szórás, tehát elmondhatjuk, a tai chi tulajdonképpen kortalan.

A lassú, kecses mozgássor elsajátításának egyik legfontosabb momentuma a türelem. Sok türelem. Azonban tudjuk-e, mit is takar pontosan a tai chi? A kínai harcművészeti ágak között megkülönböztetnek úgynevezett belső és külső iskolákat. Míg a külső iskolák az izom erejére támaszkodnak a harc során, a belső iskolák leginkább a belső erő fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Ilyen a tai chi chuan is. Ennek a stílusnak a lényege, hogy a belső erő, a chi zavartalan áramlását segíti elő, testi és lelki egyensúlyt teremtve az emberben. Stresszoldó hatása révén segíti az ellazulást, a helyes testtartást, és a koordináció, valamint a koncentráció javításában, fenntartásában is komoly szerepe van. Ez a mozgásforma aktivizálja és javítja a vérkeringést az egész testben.

A tai chi gyökereit – filozófiai szempontból – a taoizmusban találjuk meg. Az energia folyamatos és természetes áramlását, ami ennek a stílusnak a lényege is, a Yin és Yang egyensúlya és dinamikája adja meg. Bár maga a tai chi alapjában véve harcművészeti technika, a parkokban látható csoportos gyakorlatokat látva leginkább a békesség és a nyugalom jut elsődlegesen az ember eszébe. A mozgásforma egészségjavító hatása – épp úgy, mint bármilyen mozgási mód esetében – a rendszerességen és az alaposságon múlik. Mivel a tai chi nem az izomerőre épít, a hangsúly az áramláson, a lazaságon és a könnyedségen van. A helyes technika elsajátítása és a folyamatos gyakorlás révén elkerülhetjük az esetleges sérüléseket.