Tóth Árpád, a népszerű költő

A 20. század elejének Ady mellett legnépszerűbb és legelismertebb költője volt Tóth Árpád. Bár édesapja neves szobrász volt, egy rosszul sikerült alkotása miatt elveszítette megrendeléseit, így az egész család anyagi gondokkal küszködött. Tóth Árpád ez miatt szegény körülmények között nőtt fel, ennek ellenére kitűnő tanuló volt, de az egyetemet nem sikerült befejeznie anyagi okok miatt.

[wp_ad_camp_1]

Újságíróként kezdett dolgozni, különféle lapoknál. Nagyon szép verseket írt, ezzel kivívta Babits Mihály és kortársai, valamint az irodalomkedvelők tiszteltét. Elismertségére jellemző, hogy Ady után a legjobb költőnek tartották. A Babits vezette Nyugat folyamatosan jelentette meg verseit. Sorrendben verses kötetei a Hajnali szerenád, a Lomha gályán, Az öröm elillan és a Lélektől lélekig.  Műveire a szókincsek gazdag tárháza jellemző. Stílusa az impresszionizmus és a szecesszió sajátos keveréke. Verseire a melankólia jellemző, a gyakori visszaemlékezések, ezért kedvelt műfaja az elégia.

Az egyik leghíresebb ilyen stílusú műve az Elégia egy rekettyebokorhoz. A Tóth Árpád versekre jellemző borús hangulat oka az első világháború okozta sokk és Trianon, amik az idő tájt sokakat megérintett. A nemzetféltés, a nemzethalál az ő műveiben is központi szerepet kap. Az 1920-as években jelent meg lírai hangvételű versei, mint a Hívogató és a Széthullt légiókkal. Fontos még megemlíteni műfordítói tevékenységét, fordított Goethe és Csehov regényeket is. Mindössze 42 éves volt, amikor tüdőgyulladásban meghalt.